.

Gyűlölöm ezt az ostoba tömeget.

A gondolkodni lusta, tanulni rest,

            csodáraváró, térdreroskadt,

                        égreemelt szemű, lanyha népet.

.

A rettegő nyáj tartja meg a királyt.

A dolgok rendje zsarnokokat letesz,

            de a halandó vagy megéri

                        vagy nem a szabadító igéket.

.

Van, hogy nagyobb a földje valakinek,

előkelőbbek ősei, vagy csak a

            gátlása kisebb, vakmerőbben

                        dobja szemétbe a régi törvényt.

.

Van, kit kliensek zsivaja tart felül.

Pénzt osztogat vagy krumplit, a gyűlölet

            tárgyát megadja, és a részeg,

                        mit-se-tudó tömeg őt imádja.

.

Ki pálmaházat rak, s bele tankokat,

a jachtja tatján félelem integet,

            nem vigasztalja whiskymárka,

                        türk kocsi, őr meg a perzsa kaftán.

.

Mert végül eljön, eljön a kényszerű

idő, kiperdül, bár egyenlőtlenül,

            az urnából mindenki sorsa,

                        nincs, aki nem hamu és por akkor.