Ecsédi Orsolya

metszet

mert én vagyok a tág keresztmetszet

megbarátkozom veled te minél

ellenségesebb vagy annál jobban

ügyeid magamra húzom vesztett

harcaidba beszállok megroppan

hátam mosolygok annyi kell vigyél

magaddal megmagyarázom miért

teszel le aki letesz majd felszed

ki kell várni mert aki él remél

vagy csak én aki tág keresztmetszet

aggódom hogy valami szörnyű ért

ha nem hívsz minden reggel új kezdet

tiszta lappal mert hiszen könnyű vért

nem választ csak örököl az ember

minden szennyesed kimosom tested

tejfehér rajta tejfehér palást

megbékélek békétlenségeddel

aggódom ki lesz veled ha majd mást

is leteszel legalább őt szedd fel

hazudtam nincsen alkoholos versem a

szesz elpárolgott maradtak a másnapok

mérlegelés mennyire más és milyen nap

találgatás hogy a tömény vagy más hatott

képek fények és képek képek fényekről

egy papírra előhívott ötszáz fénykép

hogy volt valaki aki valakinek a

valakije ez viszont legalább tényként

hogy én már lelépek hogy nemár hogy nebazz

aztán másik hely zene hangos zene túl

hangos valami túl hangos én vagyok az

hogy elpárologtam hogy a telefirkált

vécének mint a holdnak kék udvara van

és tükrében miután mellépisiltem

milyen szokatlanul szépnek látom magam