Kategória: Gelléri 120
Gelléri Andor Endrére emlékezünk
Gelléri Andor Endre: Jamaica rum
Negédes a szívébe les. Mintha kulcslyukon kukucskálna be, úgy teszi. Olyan a szíve, mint egy piros szoba, piros a bútor benne, pirosak az ablakok, amelyen át vérszínű fény dől. Ha Negédes úr kihajol szíve ablakán, maga alatt a Körutat látja.
Gelléri Andor Endre: Pirók
Nagyon reménytelen lett szegény feleségem arca. Olyan bánatos és olyan bús, hogy odaadtam volna neki a bal kezemet a haját simogatni. Úgy leült, leroskadt a székbe. Van nekem fülem a síráshoz, olyan másképpen, olyan utolsóan sírt, hogy akármelyik kőszobor lesétált volna, hogy vigasztalja. Aztán leejtette a földre a kést, s az megállt a padlóban. Aztán mély sóhaj közben lecsúszott a másik keze is, s azzal, mint aki aludni készül, lehunyta a szemét.
Gelléri Andor Endre: Homály
Feküdtem, s anyám nem mert orvost hívni, pedig már részeg voltam a láztól, már sírtam és daloltam, s akkor fölém hajolt az apám, akár a halál, s megátkozott.
