Gelléri Andor Endre: Vera naplója
Mi van énkörülöttem – gondoltam közben –, miért vannak olyan szülőim, mint amilyenek vannak; miért utál engem Weiszhaupt úr, ahelyett hogy szeretne? és miért jön minden olyan tragikusan össze, hogy engem rossz lánnyá tegyen?
Porkoláb Ádám: Óda a szégyenhez
mert te vagy az egyetlen, Szégyen,
aki mindig mellettem voltál.
