Sajó László

Angyal

új angyalaink vannak […], csak állnak és néznek ránk, a tekintetünket
keresik, és kérlelés van ebben a keresésben, hogy nézzünk a szemükbe, és
adjunk nekik mi át egy üzenetet, csak sajnos nekünk semmink nincsen
(Krasznahorkai László, az ő kiemelései)

.

1 Angyali üdvözlet

.

¹Galilea Názáret nevű városában élt egy szűz, aki Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. ²Bement hozzá egy koldus, nem szólt egy szót sem, hallgatott. ³Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszönés ez. „Talán megalázónak érzi és nem mer kérni”, adott neki egy kovásztalan kenyeret. ⁴A koldus, aki angyal volt és Gábrielnek hívták, csak elfelejtette ezt is, az üzenetet is, elfogadta a kenyeret, sokáig nézte. Mária zavarban volt, „talán néma? csak az lehet”. A koldus, ahogy jött, köszönés nélkül elment. ⁵Mária aznap éjjel gyermeket fogant. Fiút szült és Jézusnak nevezte el. Csodálkozott, mert nem ismert férfit, József nem kevésbé, mert a jegyesség idején nem hált Máriával. ⁶Mikor rákérdezett, Mária azt válaszolta, álmában megjelent egy angyal, aki azt mondta, a Szentlékek rászáll, a Magasságbeli ereje beborítja árnyékával, ezért a születendő Szentet is az Isten fiának fogják hívni. ⁷József megszaggatta ruháit, „Istenkáromló! Nem tudod, mit beszélsz! Erről ne szólj senkinek!” Feleségül vette Máriát, és erről többé nem beszéltek.

.

2 Evangélium

.

¹Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. ²Odajött hozzájuk egy ismeretlen, egyszerű ruhában, még sose látták. Kérdezték, kicsoda, nem válaszolt. Gyanakodva méregették, ki lehet? ³Az ismeretlen csak nézett a szemükbe, áthatóan, talán gyógyító? vándorprédikátor? De milyen prédikátor az, aki nem mond semmit? Egy a messiások közül, akik annyian járják az országot, térítenek, ez meg se szólal, némasági fogadalmat tett? ⁴Néhányan elzavarták volna, „menj oda, ahonnan jöttél, menj be Betlehembe, biztos találsz valami szállást”, de nem mozdult. „Hagyjátok, bolond.” Köztük maradt, éjszaka is, az akolban, a nyáj mellett adtak neki szállást, ennek láthatóan örült és nyugovóra tért, a pásztorok is. ⁵Arra ébredtek, az ismeretlen artikulátlanul üvölt, mintha mondani akarna valamit, a földön fekszik, rángatózik, habzik a szája. „Nyavalyatörés”, felfogták a nyelvét, ne harapja el, ujjukba harapott, érezték, behugyozott. Aztán felült, bámult rájuk, üres tekintettel, már nem csak nem szólt egy szót sem, mintha nem is látná őket. ⁶Aztán újra rájött a roham, „vigyük orvoshoz, Betlehembe”, hárman közülük bevitték, szekéren. Mondták nekik, az orvos egy szülésnél van, elmentek tehát sietve, az orvost nem találták, csak egy kisgyermeket, aki bepólyálva feküdt a jászolban. Elcsodálkoztak, ilyet még nem láttak. ⁷Az ismeretlent, aki közben megnyugodott, otthagyták, visszatértek a többiekhez, és elmondták, amit láttak. ⁸Az ismeretlen nézte a kisdedet, az anyját, felismerte Máriát, eszébe jutott látogatása Názáretben. ⁹Ment tovább, minden emberhez, akivel találkozott, jó akarattal volt, csak nézte, nézte, míg az el nem kapta tekintetét. ¹⁰A földön háború és háború, kezében trombita, nem tudta, hogyan került oda, megállt, belefújt.

2025. december