Egy pillanatra nem nézek oda – Pinczés József online tárlatvezetése

Egy pillanatra nem nézek oda – Pinczés József online tárlatvezetése

2024. március 10-ig látható a Várfok utcai FEST; TISZTÍT Galériában Pinczés József kiállítása. A tárlaton sem a képek címe, sem képaláírások nem szerepelnek, a festmények így közvetlenül szólíthatják meg a látogatót. Mi mégis rábeszéltük az alkotót, hogy áruljon el többet a képekről. Rövid leírásaiban utal a képek készítésének hátterére, a kiállítást megnyitó Modor Bálint reflexióira, és betekintést enged a képekhez kapcsolódó személyes érzéseibe is.

Aftersun

2008-2024, olaj, vászon, 130x100cm

Azt mondják, hétévente cserélődik az ember teljes génállománya. Jó volt most visszatérni hét év után a FEST; TISZTÍT Galériába. Ez a második kiállításom itt. Az Aftersun egy régi, még a kilencvenes évekbeli karácsonyi emlékképem továbbgondolása. Végleges címét egy naptejről kapta, amit délidőben szerzett, komolyabb napszúrással járó leégésekkor írnak fel.

 A birkák szigete

2008-2024, olaj, vászon, 130x100cm

Csodálatra méltónak tartom, ahogy Modor Bálint világában a képeken megjelenő körmotívumok hajóablakokká válnak. Ha így nézem a képet , egy egészen kellemes centrifugális erő pörget magába, és egy bárányfelhős kora nyári hangulatba sodor, kihalt délibáb-szigetcsoportok szellemlagúnáiba.

Szellemlagúna Francesco Guardi után

2023-2024, olaj, vászon, 30x25cm

Két olyan kép is szerepel a kiállításon, amelyek egy-egy létező festményen alapul, két nagy festő parafrázisának tekinthető, gyökereik a romantikáig nyúlnak vissza. A célom mindkettőnél ugyanaz volt: arra törekedtem, hogy a rajtuk szereplő tájat visszaadjam a természetnek és embertelenítsem.

Zöld köd

(Fényes Adolf Sziklavár című festménye alapján)

2023, olaj, vászon, 25x30cm

Eldönthetetlen számomra, hogy a helyek amelyeket Fényes Adolf és Francesco Guardi megfestett, létező helyek-e. Az én képzeletemben természetesen azok, kihaltak és eltűntek ugyan, talán rég elfeledettek, de felemlegethetőek, előhívhatóak.

Kacsakő

Ha a kiállításnak lehetne nullköve, akkor a Kacsakő lenne az. Kezdem azt hinni, hogy a kiállított képe mindegyike belőle eredeztethető. Nagy viszatérő, hiszen járt már itt a FEST; TISZTÍT Galériában hét évvel ezelőtt. Egy szuvenír talizmán, amely visszavágyik oda, ahonnan elhozták. Az akkori kiállításom címe ez volt: Kacsázókő,amit nem dobtam el.

A Kacsakő egy táj része, festékfosszília: egy régi, többszörösen átfestett képemről vált le és pottyant elém. Arról a képről, ami akkor minden állandóságot megmozdított bennem. Egy kísérleti alapozásból pergett le és magasztosult fel önálló alkotássá.

Kapu egy buborékban

2019-2023, olaj, vászon, 20x25cm

Erről a képről azt mondta egyszer egy alezredes, hogy tőlem szokatlan és újszerű. Talán, mert a fő motívumot, a kört, egy másik, rózsaszín világ szippantja magába. A Modor Bálint-féle szemszögből nézve pedig egy különös egybeesés is látszik: a hajóablakot éppen egy hajóablaknyi méretű buborék takarja el, és benne egy világ kapuja nyílik. Ebben az aprócska képben ott a lehetőség, hogy valami nagyobbá forrja ki magát. Egyelőre még félek belevágni.

Nem lesz ember a hajóban

2004-2024, olaj, vászon, 120x120cm

Ha képesek vagyunk beleveszni a mögöttesbe, feldereng  a múltbéli valóság. Ennek a képnek egy ősrégi festményem az alapja, a 2004-ben festett Forrás (másképpen: Vízkereszt). Két hatalmasra nagyított, pisilő kisfiút ábrázoló nipp szobrocska volt rajta. Ezt sziklásítottam szigetté tavaly nyáron, a szurdokot őrző két alak szinte már nem is kivehető. Csak a hajó maradt, a jobb alsó sarokban lebegve.

Egy pillanatra nem nézek oda

2024 olaj, vászon, 20x40cm

Egy korábbi, placebo tájaknak nevezett sorozatom régi-új darabja. Egy villámcsapástól lángra lobbant rom látható rajta, de a vörös fényt láthatjuk akár hajnalnak vagy alkonynak is. Mindig érdekelt a képek ideje: hogyan is dönthető el egy festményről, ha a címe nem utal rá, hogy milyen napszakot mutat?
Mindennél jobban szeretem a festészetből áradó időtlenséget. Az eldönthetetlenség zavarba ejtő mozzanatait. A rendszeres alkotás intervallumait, azt az állapotot, amiben nehezen tetten érhető az idő.  A festés számomra egy zárójel: a valóság kerül ilyenkor zárójelbe, és minden saját számrendszer szerint működik. Felfüggesztése ez valaminek, ami megmásíthatatlan.
Ez a kép egy mese. Egy akrillal indított, de olajjal végződő tájé; egy hátrafordulásé, egy visszanézésé, mondjuk egy szekérúton. Egy olyan megálló a voltért, ahol a vanról elterelődik a figyelem.

Aurél érkezése Ithakába

2017-2024, vegyes technika, vászon, 80x90cm

Az egymásra rétegződő világok jelentőségéről szól ez a festmény. Egy megérkezésről, amikor felsóhajthatunk. Számomra olyan ez a kép, mintha megtelne levegővel. A víz, a levegő és a föld találkozásánál egy első, boldog felsírás lélegzetvétele.

Lépcsősor a vízesés mögött

2023, vegyes technika, vászon, 50x40cm

Két képtípusra oszthatóak a munkáim. Azokra, amelyek témátlanul indulnak útjukra, majd valahol lehorgonyoznak, és azokra, amelyeket valami előre meghatározott sugallat vezérelt.
A Lépcsősor a vízesés mögött, bármennyire is hihetetlen, a másodikhoz tartozik.
Én szinte soha nem oda és nem úgy érkezem, ahogy eltervezem. A korábbi tapasztalatok tudatában botorkálni, bezárt, vagy tágra nyitott dolgokra lelni. A festés megadja a szabadságot, hogy ezt megélhessem.

A zuhanás esztétikája

2019-2023, vegyes technika, vászon, 45x35cm

Egy  apokaliptikus özönvízre megnyíló reménysugár. A kép angyalokat ábrázol, akik testüket tekergetve igyekeznek a becsapódás csobbanását tompítani. A sziget valóban földből készült, kialakításához igazi talajt használtam.

One thought on “Egy pillanatra nem nézek oda – Pinczés József online tárlatvezetése

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük