Benkő Imre fotóriporter, dokumentarista művész, számos hazai és nemzetközi díj nyertese. Több, mint hatvan éve van a pályán, és ma is aktívan alkot. A Műcsarnokban most látható kiállítása ehhez mérten hatalmas és átfogó; mégsem monumentális, hanem nagyon is emberközeli. A három teremnyi anyag érinti az életmű legfontosabb állomásait. Némelyiket csak említés szintjén, mint a Balettintézetben készült sorozatot, némelyiket szinte teljes mélységében, mint az Ózdi Kohászati Üzemek leépítését bemutató, megrázó erejű képeket. A fotók kordokumentumok is, néha egy letűnt világot mutatva, néha pedig azt, hogy talán más emberek jönnek szembe most az utcán más ruhában, de igazából nem sok minden változott. Sem ezzel, sem azzal nem könnyű szembenézni, még ha a képekben akad irónia, is, cinkos összekacsintás: ez van, ezzel kell valamit kezdenünk, és ha már így alakult, akár szerethetjük is.

A tárlat az elrendezéssel is vezeti a látogatót: az első teremben a világ számos pontjáról láthatunk képeket, a másodikban Magyarország egésze van a központban, a harmadik pedig kifejezetten Budapestre koncentrál. Így, mire a kiállítás végére ér, a néző maga is fókuszál, máshogyan kezd el figyelni az elé kerülő részletekre. Azonosítja a visszatérő motívumokat, amelyek azt mutatják, legyünk bárhol a világon, az életünket ugyanazok az érzések határozzák meg.

.

Angyal szállt át a szobán – mondjuk, amikor a társalgásban hirtelen csend áll be. Ez történik Benkő képein is. Egy pillanatba összesűrűsödik nagyon sok minden, sokszor annyi, hogy az embernek elakad a szava. És közben valami elrepül: az átlebbenő alak sokszor nem is csak egy érzés, hanem konkrétan megjelenik a fotókon. Egy zászló sarka, egy lebegő figura a háttérben, egy sárkány vagy léghajó. A torokszorító, kíméletlenül pontos valóságban egy kis remény, egy csipetnyi mágia. És máris kibírhatóbb minden.

Benkő Imre Valós látomások című kiállítása 2024. április 7-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.