Ecsédi Orsolya

édes

.

egy szerep kedvéért megint meghíztam

nem vagyok színész ez a gond vele csak

a földön annyi vigasztaló íz van

nehéz leállni ha egyszer belecsap

az éhes lélek többet kér még többet

édeset akar és meggyőzhetetlen

nem hat rá észérv csak a csokiöntet

mondén fuldoklás kakaótengerben

bánatédes lebegésben a hullám

oszladozik már de a csokit róla

lenyalogathatod édes szimultán

játszmában ha jól koordinálsz fintorba

rándult ajkaddal sóspálca-ujjaddal

mennyi íz nyelveden mennyi mennyei

vattacukorhab ecetbe fulladt hal

ragadósak édes a test enyhei

zselatin őrizzen meg vagy formalin

a halvágytól mindegy az csak burkoljon

naponta ötször múlandó tortaszplín

szigetelje tésztatestem ne folyton

a fojtás hiszen ha ezt még lenyelem

a szerep áll testhez majd nem a ruha

önsertés vadulósan nem kenyerem

talponállok mint egy szál levendula

marasztal és megköt édes az édes

semmi erdőben vadnyom nem feladni

három fogást vendégnek bűn beszédes

minden erőmmel próbálok a kanti

imperatívuszra hallgatván étel-

helyett betérni a szexfüggőségbe

de az élet keltsége fő kulcstétel

a testnek nincs szüksége függővégre

az ízeken kívül minden más véges

miért nem nézem el magamnak lezser

áhítattal ahogy te nézel édes

míg ezt meg nem fejtem marad a keser-