„A negyedik fokon villant belém először a gondolat. Mi volna, ha lemennék? De elhessegettem. Másztam tovább. A hetedik fokon egy ember elcsúszott mellettem, és holtan zuhant alá. Én kúsztam tovább. A nyolcadikon újra megkísértett az a gondolat, most már erősebben, de én megint eltaszítottam magamtól, arra gondolva, mit tennének a katonák, ha meglátnák, hogy lemegyek. Amikor elértem a tizedik fokra, fölnéztem, és akkor láttam meg először, mi folyik a fal tetején. Nem emberi szemnek való látvány volt. Rögtön lesunytam a fejem, és visszatekintettem katonáimra, akik a nyomomban jöttek. Utat kellett volna engedniük nekem, ha lemegyek. Fölemeltem a lábam, és a tizenegyedik fokon orromba csapott a perzselt emberi hús szaga. Az előttem mászó katona megégett, nyakáról gőzfelhő szállt fel. A tizenkettedik fokon ara gondoltam, hogy abban a felfordulásban senki sem törődik majd vele, hogy én mit csinálok. Szorosan megmarkoltam a létrafokot, és alája függeszkedtem. Egyik kezemmel megfogtam a tizenegyedik fokot, aztán megfogtam a másikkal is. Jobb kezemmel megfogtam a tizediket. Ereszkedtem lefelé. A kilencediken egy katona az ujjaimra lépett. A nyolcadikon könyörtelenül összetiporták a kezemet. Akkor elengedtem a létrát, és lezuhantam a fal tövébe, a tömegbe. Azt hittem, senki sem vette észre, de tévedtem. Szemmel tartották minden lépésemet. Semmi sem kerülte el a figyelmüket. Elmondták később a legapróbb részletet is. Őszintén szólva, a visszafordulás gondolata már akkor megfordult a fejemben, amikor a második fokra léptem. A negyediktől a hetedikig úgy kapaszkodtam, mint a részeg. A nyolcadikon… hogy pontosabb legyek, akkor határoztam el, hogy lemegyek, amikor még a hetediken voltam, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. A tizenegyediken azt akartam színlelni, hogy megöltek; arra gondoltam, lezuhanok, de ijesztő volt a magasság. Abban a végzetes pillanatban éreztem meg az égett hús szagát… Hallasz engem? Te sírsz? Hiszen én már mindent elmondtam neked az életemről. Csak ez az utolsó vallomás volt még hátra. Nem bántasz meg, ha nem akarsz meghallgatni.”

(A fellegvár. Békés András fordítása)