Mese

Nem várt fényekként ereszkedtek,
lejtők és éj nélkül:
a völgyi cél parányibb volt a dobbanó szívnél is.
Többen megőrizték hangjukat a falak előtt,
többen a fák dallamát vették át,
többen a szüntelen sokasodásban lelték örömüket.
Szárnyukat lekapcsolva, vállukra vetve,
elsétáltak az üvegajtók előtt,
mögöttük alighanem volt asszonyaik tollászkodtak.
A sarkon leállva tanakodtak,
kezében egyikük, míg beszélt,
hanyagul rögöt tartott,
a másik cigarettát,
a többiek lustán egy hulló csillag
útját bámulták.