A meggyilkolt ukrán író az utolsó pillanatban még elásta a naplóját

Az orosz-ukrán háború kitörése után néhány héttel, 2022. március 24-én az ukrajnai Kapitolivka faluból a megszálló orosz erők elhurcolták Volodimir Vakulenko írót. A szerző 13 könyv szerzője, főleg gyerekeknek írott műveivel várt híressé, számos irodalmi kitüntetés birtokosa volt. Az oroszok célzottan keresték, mivel többször is nyilatkozott a nyilvánosság előtt arról, hogy Ukrajna teljes függetlenségét támogatja. Elrablása utáni sorsáról hosszú hónapokig semmit nem lehetett tudni, csupán információmorzsákból próbálták a hozzátartozók és a közvélemény is összerakosgatni, mi történhetett vele.

2022. március 7-én az orosz csapatok behatoltak Kapitolivkába, ahol Volodimir Vakulenko is élt édesapjával és autista fiával. A fegyveresek civileket vettek őrizetbe, néhány napos fogvatartás és kínzás után elengedték vagy kivégezték őket. Vakulenkót először március 22-én vitték el gyermekével együtt. Kihallgatták, levetkőztették és megverték. Néhány óra múlva kiengedték azzal a feltétellel, hogy nem hagyhatja el a falut. Ezzel egy időben otthonát is átkutatták: személyes iratokat, családi dokumentumokat, jegyzeteket és könyveket vittek el a házból. Két nap múlva visszatértek, és elhurcolták: a helyiek akkor látták utoljára, az Izjum felé vivő úton. Később azonosították egy videófelvételen, amelyet orosz propagandisták a Telegramon tettek közzé 2022. április 3-án: az arca ugyan nem látszott, de a testalkata és a ruházata alapján mégis felismerhető volt, és a videó felirata szerint egy kapitolivkai fogoly szerepel a felvételen.

.

Azoknak a holttestét, akik nem élték túl a kínzásokat, az oroszok egyszerűen csak kitették, a helyiekre bízva, mit kezdenek velük. A testek ideglenes megoldásként tömegsírba kerültek az Izjum melletti erdőben, és mikor hónapokkal később a térség felszabadult, megkezdődött a maradványok azonosítása és méltó módon végső nyughelyre helyezése. Vakulenko édesapja szinte biztos volt benne, hogy fia is a tömegsírban lehet. Ennek igazolására azonban várnia kellett. Mint ahogy arra is, hogy Vakulenko titkát a világ elé tárhassa. Az író, mielőtt elhurcolták, elásta a naplóját egy cseresznyefa alatt a kertben, azzal a szándékkal, hogy maradjon nyoma ennek az időszaknak akkor is, ha vele történik valami. Egy kockás füzet, 36 oldalnyi feljegyzéssel a háború kitörésének pillanatától kezdve egészen a fogságba esés előtti napokig. A család sokat kockáztatott volna, ha a füzet orosz kézre kerül, így a napló hónapokig rejtve maradt.

2022. szeptemberében az oroszok kivonultak a területről. Vakulenko édesapja szeptember 24-én kiásta a naplót, és átadta az ukrán írónak, Victoria Amelinának, aki azonnal befotózta minden oldalát, és továbbította a Harkivi Irodalmi Múzeum igazgatójának, majd később magát a füzetet is átadta a múzeumnak. Megkezdődhetett a tömegsírban nyugvók exhumálása és azonosítása. Ez több hónapot vett igénybe. Az édesapa gyanúja végül beigazolódott. 2022. május 12-én a Kapitolivka és Izjum közötti út melletti árokban találtak egy holttestet. Hogy hogyan került oda, nem tudni. Annyira eldeformálódott, hogy nem lehetett azonosítani, így került a 319-es számú sírba. Az exhumálás utáni DNS-vizsgálat bebizonyította, hogy az író földi maradványairól van szó. Halálát két mellkaslövés okozta.

Volodimir Vakulenko temetése 2022. december 6-án volt. Naplóját az ukrajnai PEN-klub vette gondozásába, és néhány versével együtt kötetben is kiadták 2023-ban. A napló utolsó mondatai 2022. március 21-i dátummal: „Ukrajna mindenek felett! Hiszek a győzelemben”.