Gelléri Andor Endre-emlékév a Kataforán

Új, egész éven átívelő sorozat indul

Mivel 2026-ban a kultúra támogatása, és ezen belül is az évfordulók megünneplése egészen biztosan háttérbe szorul, igyekszünk mindent megtenni azért, hogy ennek ellenére is a figyelem középpontjába kerüljenek a fontos irodalmi jubileumok. Ennek szellemében indítjuk el új sorozatunkat a Titkos fiók Az ördög a részletekben rovatában Gelléri 120 címmel, Gelléri Andor Endre születésének 120. évfordulója apropóján. A sorozat első darabja már olvasható is: a Farsang című novella, bár 1933-ban jelent meg a Nyugatban, most is időszerű, és nem csupán azért, mert a január-február tavaszváró időszakában játszódik.

Gelléri Andor Endre az egyik olyan magyar író, akinek mindenki hallotta már a nevét, de ma már kevesen olvassák. A kánon peremén billeg: művei jelen vannak az antológiákban, de az életmű átfogó ismerete nem jellemző. Szociagrafikus szerzőnek túl lírai, lírai szerzőnek túl nyers és szókimondó, és valahogy mindig kényelmetlen témákat feszeget. Sokáig mint a szegénység íróját, a kisemberek krónikását tartották számon, de ennél jóval több, amit a magyar prózairodalomba hozott. Nemcsak megmutatja a helyzeteket, hanem felteszi azt a kérdést is, hogy mi hozta ezeket létre, és nem is fél feltárni többek között azt, hogyan van jelen a hatalom láthatatlanul, mégis meghatározó módon a társadalom minden szintjén.

A most induló sorozatban szereplő szövegek között lesznek közismertebb és ritkán közölt írások is, igyekezve minél több rétegét megmutatni Gelléri prózavilágának. Az életmű kiteljesedését kettétörte a 20. század történelme: Gelléri Andor Endre a vészkorszak áldozata lett. Ugyan 1945-ben még kiszabadult a koncentrációs táborból, de annyira rossz állapotban, hogy 1945. májusában meghalt egy osztrák kórházban. Nemcsak írásai, de élettörténete is figyelmeztetés, mennyire kiszolgáltatott az emberiség saját fékevesztett hatalomvágyának.