Forray R. Katalin: Muzsikus dinasztiák és híres zenészek Kispesten – könyvajánló

A muzsikus cigányok a népcsoportnak olyan tagjai, akik elismerést, vagy éppen csodálatot tudtak kivívni a környezetükben több, mint száz éve űzött tevékenységük által. Megjelenésük, modoruk és persze zenetudásuk, zeneértésük olyan adottságok, amelyekre születni is kell, de sokat is tanulni ahhoz, hogy valaki elérje a kívanatos szintet. Gyakorlatilag csak férfiakról volt szó, mert a cigány nők, ha tanulták is a zenét, nem léphettek föl vendéglői környezetben. A kiugróan tehetséges és tanult lányok nem zenekarban szerepeltek, hanem önálló műsorszámként. Ma már nemigen találunk olyan vendéglőt, ahol cigányzenészek is szórakoztatják a bent ülőket, pedig az ország, sőt az egész térség kultúrájának fontos eleme volt a cigányzene.

Az erről szóló kötet első pillantásra feltűnik igényes, szép kivitelezésével, izgalmas fényképeivel. Tovább vizsgálva sem kelt csalódást, inkább elismerést és bámulatot. Egy olyan foglalkozásról és kiemelkedő képviselőiről kapunk részletes képet, amely pár évizede még az ország színképe volt, azt hihettük, nélküle Magyarország nem is képzelhető el. A cigányzenészek kiemelkedő alakjai voltak a 19. század elejétől az ország kulturális életének, egészen a közelmúltig. Ezért képvisel fontos értéket ez a könyv is, hiszen olyan történeteket ad közre, amelyek e területről és képviselőiről szólnak. 

A könyv szerzőinek puszta felsorolása is egy sűrűn teleírt lapot tölt be, ezt a listát egészíti ki a kötet technikai munkatársainak sora, a segítők, a képválogatók és további közreműködők, végül a kötet kivetelezését támogatók listája. Ezek a névsorok arról győznek meg, hogy a téma mélysége megkíván ennyi szakértelemmel rendelkező embert. Maga a kötet közel 200 oldalas, vegyesen fényképekkel és szöveggel.  

Ahogyan az alcím ígéri, a kötet számos neves cigányzenészt mutat be. Losó Sándort és családját négy nemzedéken keresztül is, jól érzékeltetve, hogy ez az élet, ez a foglalkozás hagyományosan a családon belül öröklődött. Három művész bemutatása jelzi a Mohácsi családból, és hasonlóan három portré a Lakatos családból, hogy ez szinte törvényszerű volt. 

Több rövidebb bemutatót is kapunk tíz muzsikusról, akik között van hegedűművész, énekes, zongorista, bőgős és dobos is. A portrék sorozatát a „kispesti legendárium” legnagyobb alakja, Cziffra György bemutatása zárja. A valódi befejezést mégis a kispesti zenészek, előadóművészek név szerinti felsorolása jelenti a kötet záró hat oldalán, amelyből jól kirajzolódnak a családi kapcsolatok és a családon belüli hagyományok továbbörökítése is. Nincs ugyan külön megemlítve, de egy alföldi származású és kötődésű embernek feltűnik, hogy a megemlített zenészek családjai szinte kivétel nélkül az Alföldről származnak: többen nemzedékekkel ezelőtt, néhányan saját életük során költöztek Kispestre. 

Nem könnyű átfogó képet adni a kötetről, hiszen a közzétett anyagok sokfélék mind keletkezési helyük és idejük, mind mondanivalójuk szerint. A legtöbb információt Losó Sándorról kaphatja az olvasó, de a közvetlen családi portrék mellett érdekes a Losó Györgyné Farkas Melindával készült interjú is. Ebben a meglepően hosszú beszélgetésben megismerjük azoknak a cigány családtagoknak az életét is, akik nem közvetlenül léptek abba az életformába, amelyet egy neves zenész férjként kínálhatott: személyes benyomást kapunk egy ilyen férj özvegyeként megélt sorsból is. Láthatjuk, hogy ez az élet csak annyiban különbözik másokétól,  amennyiben az érintett képes személyesen is helytállni. Láthatjuk, ahogy Farkas Melinda klubot, majd egyesületet alapít kispesti roma és nem roma emberek számára, programokat és találkozókat szervez az egyesület bevonásával. E rendezvényeken részt vesznek, megjelennek a kispesti önkormányzat vezetői és tagjai, de a budapesti cigány szervezetek képviselői is. 

Sok nemzedékre utaló beszámolót olvashatunk a Mohácsi családról, amelynek tagjai zenészek vagy zenésznek készülő gyerekek. „Egy zenészfeleség” címmel kapunk hosszú interjút özvegy Lukács Jánosné Klárikával. Ők Tápiógyörgyéből költöztek Kispestre. Olvashatjuk férjhez menetelének történetét, ahogyan válogatott magyar és cigány fiúk között, és azt is, hogy az anyja megtiltotta, hogy mást válasszon, mint cigányt: „nekem gádzsó nem kell!”. Klárika apja zenész volt, a férje is egy zenész lett, aki „bejárta majdnem az egész világot”. A gyerekeiről szólva elmondja: „

Mind a két fiam jó zenész, de ez a világ nagyon berakott nekünk … Nehéz a zenészeknek ma.

Fia, Lukács János világjáró cigány jazz-zongorista. Bár több külföldi munkahelyen is kapnak utána, azon gondolkodik, hog hazatér, és más tevékenysége mellett még több energiát fordít a cigányság felemelésére. 

Lakatos Ferenc, a Halásztanya Étterem egykori prímása a cigányzenészek mai helyzetéről beszél. Ő az egyedüli a kötetben, aki szóvá teszi, hogy az egykori zenészek közül sokan ma az utcán muzsikálnak, mert nincs miből megélniük. A cigányzenét ma már az éttermekben sem igénylik.

Bangó Margit a kerület diszpolgára, minden lakos büszkesége. Évekig Kispesten lakott, kerületi lakcíme ma is ismert. A vele készült interjúban felidézi pályakezdését, a rádióban az ő részvételével szervezett tehetségkutatót. Neves cigány és nem cigány előadók készítettek vele felvételeket.

Bejártam az egész világot Japántól Egyiptomig, Izráeltől Amerikáig. Büszke vagyok: mindenhol sikerem volt, és büszke vagyok, hogy ez nemcsak az én sikerem, hanem a népé is, amelyből származom.”

A könyvben Kosztics László faszobrait látjuk szép emlékeztetőként.

A kötetet nem tudtam bemutatni teljes szépségében, ugyanis rengeteg illusztráció is gazdagítja. Részint a cigányzenészek és családjaik fotói, emlékezetes fellépéseik és éttermi jelenlétük fényképei. Jól láthatjuk, hogy a cigányság felemelkedésének egyik lehetséges útját jelölte ki a zeneértés. Olyan útról van szó, amelyre belső adottságaik, tanultságuk vezette el őket. Olyan utak ezek, amelyeket nemzedékek sora épített ki, egyénileg pedig a kisgyermekkortól felépített folyamatos fejlődés, tanulás. Különbözik-e ez az út az értelmiségivé válás útjaitól? Ugyanaz az út, hasonlóak a követelmények és hasonló az elérhető cél is.

Mindenkinek ajánlom a könyvet olvasásra, nézegetésre!

Losó Györgyné Farkas Melinda 2025.10.25-én ünnepli 70. születésnapját. Ezúton kívánunk neki még sok boldog, szeretetben és a rá jellemző aktivitásban eltöltött évtizedet! – a szerkesztők és a szerző.