Sir Thomas Wyatt szonettjei

.

Thomas Wyatt (1503 – 1542 október 11) szonettjeinek ihletője Boleyn Anna; az, hogy volt-e kettejük közt tényleges viszony, már örökké az ő titkuk marad.

.

A szerelem, mely elmémben lakik…

 

A szerelem, mely elmémben lakik

s régóta szívem legmélyén honol,

vakmerően az arcomba nyomul,

kitűzve zászlaját, tábort ver itt.

Ő, ki szeretni s szenvedni tanit,

kéri: fékezzem vágyam, mely dacol 

az ésszel, hisz elmondta annyiszor:

rossz néven veszi szívem álmait.

Ezért elbujdosik a szerelem

amíg el nem ér a szív rejtekébe,

itt hagy mindent, zokog keservesen.

Ha uram élete reménytelen,

Mi más marad, mint élni-halni véle?

Jó élet a holtig hűséges élet.

 

Békét nem lelek…  

 

Békét nem lelek, megvívtam csatámat:

félek, s bízom, égek, s jéggé fagyok;

szállok szél felett, s a padlón vagyok;

semmim sincs, s átölelem a világot;

őröm nem zár be, s nem ad szabadságot,

s bár meg nem köt, el mégse futhatok:

élnem se hagy, de halni sem tudok

kedvem szerint; mégis biztos halált hoz.

Vakon látok, némán panaszkodom,

halni vágyom, s gyógyírért reszketek;

gyűlölöm magam, és mást szeretek,

bún élek, és nevetek kínomon.

Élet és halál nékem egyre megy,

gyönyöröm okozza gyötrelmemet.

 

Fut feledéssel megrakott hajóm…

 

Fut feledéssel megrakott hajóm, 

Téli éjszakán, fagyos tengeren

Sziklák között, benne ellenfelem,

Egyben uram kormányoz szilajon;

Gond-evezők törnek; mintha bizony

Könnyű volna így a halál nekem.

Vitorlám súlyos sóhaj s félelem 

Végtelen szele szaggatja agyon. 

Könny-eső és fekete harag-felleg 

Tévhitből s tudatlanságból fonott 

Köteleim mossák; a csillagok

Húnyjanak ki, hogy e kínhoz vezettek; 

Vízbe fúlt az ész, nincs többé velem,

Hogy partot érjek, már reménytelen.

Képes Júlia fordításai