Utat engedni a fénynek

Utat engedni a fénynek

Utat engedni a fénynek

Yasuhiro Chida installációi

Yasuhiro Chida a világ egyik legelismertebb fényművésze. Ez a különleges művészeti ág egyszerre szól a pillanat varázsáról és az embernél nagyobb, állandóan ható fizikai erőkről: ez utóbbiakat használja fel arra, hogy olyan műalkotásokat hozzon hozzon létre, amelyek nem rögzíthetők, folyamatosan változnak, és anyaguk a lehető legközelebb áll az anyagtalanhoz. 

Yasuhiro Chida művei mögött a természet erőinek mély ismerete és tisztelete áll. Magashegyi hegymászóként sokszor megtapasztalta a természet erejét, a perspektíva gyors változását és az emberi lét más nézőpontokból való közelítését. Alkotásaiban gyakran reflektál ezekre az élményekre, emlékeztetve a nézőt arra, hogy érdemes újragondolnia saját létezésének fontosságát és szerepét a világ folyamataiban. A fényt nem mint a világosság forrását, hanem mint önálló, megismerendő anyagot (néha szinte lényt) ábrázolja. A „fényművészeti installáció” besorolás így az ő művei esetében nem teljesen pontos, mert a fény és az adott tér közti interakció révén olyasmit tár fel, amely túlmutat a modern művészeti műfajok, például a kortárs festészet és szobrászat keretein.

.

Eddigi életművében az apró, intim hangulatú alkotásoktól a hatalmas tereket betőltő installációkig szinte minden megtalálható, igyekezett és igyekszik a műfaj határait feszegetve minden lehetőséget kipróbálni és akár újakat is felfedezni. Chida műveinek közös vonása kétségtelenül maga a fény ereje. Teles egészében igyekszik kihasználni az ebből fakadó játékteret, függetlenül attól, hogy a tényleges fénymennyiség milyen hatalmas vagy éppen parányi. Célja, hogy érzékeljük magában a fényben lappangó erőt, nem pedig az, hogy tárgyakat világítson meg. Ha gy nézzük, nála a fény nem fejez ki semmi különöset, és nem kapcsolódik semmilyen ábrázoláshoz. Őnmagában mutatja meg, ezzel érzékeltetve fontosságát és valódi erejét, amelynek a hétköznapok során nem is vagyunk tudatában. 

Chida művei a szó legszorosabb értelmében minimalisták. Munkái nem árulkodnak a művész céljáról, nem mutatják be képességeit, és nincsenek konkrétan ajánlott megtekintési módok sem hozzájuk. Alkotásai mögött ő maga láthatatlan, és erre tudatosan törekszik is: hagyja szabadon áramolni az erőt, amelyet a fényforrás hordoz, épp csak annyira irányítja vagy ad témát neki, hogy befogadhatóvá váljon. 

Analemma (2019)

.

Bár önálló kiállítása nincs pillanatnyilag Magyarországon, két műve is megtekinthető Budapesten a Fény Múzeumában a Phantom Vision – Az érzékelés mélyárnyalatai című nemzetközi fényinstallációs tárlat részeként. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük