Nagy László

Amikor nincs kegyelem

.

Feküdtél sujtó fény alá:

a virág térdedre dől,

szerelmem súlyos zászlaja

tűzve van fejed felől.

.

Lecsukott zsalu-levelek

homályán, itt ülök én,

varasodnak a zöld lapok,

repednek, dőzsöl a fény.

.

Üvegben málna-alkonyat.

Lenyesett rózsa zihál,

illata fölszáll, fönn bolyong

új nyaram ormainál.

.

Újra remeg a levegő,

hol kezed integetett.

Ágyadra szakadt óriás

lepke az emlékezet.

.

Kereng a nyárban köszörű,

szívemből szikraesés.

Feküdtél sujtó fény alá,

keltsen a fölismerés.

.

Ifjúság, szentség szétomol,

gyere be, birkózz velem.

Fönségesebb az ölelés,

amikor nincs kegyelem.