Miért nem lesz 2026-ban Janikovszky Éva-emlékév?

Másra kell a pénz?

Az Országgyűlés Kulturális Bizottsága 2025. március 4-én elutasította azt az indítványt, amely Janikovszky Éva születésének 100. évfordulója alkalmából, 2026-ban emlékévet hirdetett volna.  A kormánypárt képviselői azzal indokolták a döntést, hogy már létezik a Magyar Népmese Napja, amely éppen elegendő a gyermekirodalom tiszteletére. 

Janikovszky Éva munkássága kiemelkedő a magyar gyermekirodalomban, olyan művekkel, mint az Égig érő fű és a Kire ütött ez a gyerek?, amelyek generációk számára jelentettek meghatározó olvasmányélményt. Emellett felnőtteknek szóló regényt és publicisztikákat, magazincikkeket is írt, évtizedekig volt az ország egyik legnagyobb könyvkiadójának főszerkesztője, megalakulásától tagja volt az IBBY nemzetközi irodalmi szervezetnek. Művei 35 nyelven jelentek meg. Jóval több volt tehát, mint meseíró: megkerülhetetlen alakja a huszadik század magyar irodalmának. Születésének 100. évfordulója méltó lenne egy országos emlékévhez, amely során irodalmi rendezvények segítenék szellemi hagyatékának megőrzését. Az, hogy a gyermekirodalom nem igazi irodalom, már régen meghaladott álláspont, az erre való hivatkozás nem lehet elég indok a kezdeményezés elutasítására, mint ahogy az sem, hogy egy teljesen másról szóló tematikus nap kiválthatja egy szerző emlékévét, amelynek célja az adott alkotó életművének méltó megünneplése és népszerűsítése.

Az irodalmi alkotók emlékéveinek meghirdetése nincs általános jogszabályban rögzítve; ezekről eseti alapon az országgyűlés vagy a kormány dönt. Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából  például az országgyűlés 2016-ban határozatot hozott az emlékévvé nyilvánításról, majd a Kormány létrehozott egy emlékbizottságot a programok megszervezésére.  Mivel az emlékévhez állami támogatás jár, azt az adott év költségvetésében szerepeltetni kell. Valószínűleg itt keresendő az elutasítás valódi oka. 

Már idén is jól látszik, hogy a most akuális Jókai-emlékév és Nagy László-emlékév programjai nem a tervezett ütemezésben valósulnak meg, mivel nem érkezett meg időben az ezekre szánt állami támogatás.  Sok minden van csúszásban, többek között pályázatok, kiállítások, amelyeknek már teljesülnie kellett volna; és még csak március van. A kultúrára, és ezen belül az irodalomra fordított források tudatos elapasztása az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, ezt mindenki tapasztalhatta, aki rendezvényt próbált szervezni, könyvet akart kiadni vagy folyóiratot igyekezett fenntartani. De most mindehhez még kampányidőszak is van: egy amúgy sem könnyű gazdasági helyzet közepén nem futja  – az egyébként valódi nemzeti identitást adó – kultúrára a marketingköltségek mellett. 

2026 pedig választási év. Kucses (később Janikovszky) Éva szülei persze ezt nem láthatták előre száz évvel ezelőtt, pedig igazán gondolhattak volna rá: ha csak egy évet várnak a gyermekvállalással, akkor lett volna esélyünk egy szép és méltó Janikovszky-emlékévre. Így viszont a kampányköltségek mellett erre biztosan nem futja, mint ahogy valószínűleg nem futja majd a kortárs irodalom egyre inkább szigetszerűen működő szellemi műhelyeire sem, még annyira sem, mint eddig; ami pedig szintén inkább a nulla felé közelít. 

Az országgyűlésnek nincs előírt határideje az emlékévek meghirdetésére; ezek időzítése eseti alapon történik. A döntés időpontja függ a kezdeményezés benyújtásának idejétől, a parlamenti napirendtől és a képviselők prioritásaitól. Ezért az emlékév meghirdetésének időzítése változó. Az indíványt bárki újra benyújthatja ugyanúgy vagy módosított formában, erre az országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozat lehetőséget ad. Talán lesz még, aki megpróbálja.

Bajza József 1826-ban született, ez jövőre éppen 200 éves évfordulót jelent. Tegyük meg tétjeinket: lesz vajon Bajza-emlékév? 

Kerényi Kata