Ha nem tartod jó könyvnek a Semmit, el ne olvasd az eredeti Peter Pant!

A 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Janne Teller. A dán szerző Semmi című műve világszerte sokakat megbotránkoztatott, mert szembemegy minden elfogadott irányelvvel, ami az ifjúsági irodalommal kapcsolatban a köztudatban él. Időről időre bukkannak fel hasonló művek: az egyik leghíresebb és leginkább félreérelmezett J.M. Barrie 1911-ben megjelent regénye, a Peter Pan.

.

Ha valaki esetleg nem olvasta volna az említett könyveket, íme egy-egy gyors összefoglaló! 

A Semmi középpontjában Pierre Anthon áll, aki kijelenti: az életnek nincs értelme. Erre adott reakcióként társai nekiállnak megkeresni, mi az, aminek valódi jelentése van az életben, és ennek tárgyi bizonyítákát adni a „jelentés hegye” létrehozásával, amely csak fontos dolgok egymásra halmozásából áll. Egyre brutálisabb áldozatokkal próbálnak bizonyítani valamit, amiben maguk sem biztosak, mivel ahogy valami kiemelnek eredeti kontextusából és beillesztik a fontos dolgok közé, az azonnal el is veszíti a jelentőségét. Így lesz a „jelentés hegye” az értékek építménye helyett a kegyetlenség, a kényszer és a veszteség halmaza.

Ezzel szemben Barrie Peter Pan című műve első pillantásra egy tündérmese, amely a gyermeki képzelet szabadságát ünnepli, de hamar kiderül, hogy minden egyes szereplő saját maga foglya, ezzel pedig csapdába ejti a körülötte lévőket is, megvonva tőlük a fejlődés lehetőségét. Peter önző, felelőtlen és érzelmileg sekélyes, nem törődik mások sorsával, és képtelen felnőni. Hook, a gonosz kalóz, bár ellenségként jelenik meg, emberibbnek tűnik félelmeivel és gyengeségeivel, mégsem lehet őt megkedvelni, hiszen gyerekek életére tör válogatottan kegyetlen módszerekkel. A   gyerekek között kialakuló kapcsolatok lazák, felszínesek és érdekvezéreltek, és a helyzetből nem látszik semmilyen kiút: a sosem felnövés varázsvilága egy megtörhetetlen körforgásba zárul. 

Az ifjúsági irodalom hagyományai szerint a történetek középpontjában egy vagy több olyan szereplő áll, akivel az olvasó könnyen azonosulhat, egy hősies, erkölcsös vagy legalábbis fejlődésre képes figura. Janne Teller Semmi című regénye és a J.M.Barrie 1911-es Peter Panje ezzel a konvencióval fordul szembe, ettől nyugtalanítóvá, nyomasztóvá, és a klasszikus kategóriák szerin besorolhatatlanná, kereten kívülivé válnak. Míg a Semmi a valóság brutális logikájával sokkol, a Peter Pan allegorikus módon teszi nyugalanítóvá a gyermeki világot, ahogy megmutatja, hogy a játékosság és szabadság mögött önzés, felelőtlenség és érzelmi üresség rejtőzik. Az olvasó egyedül marad a saját értékrendjével, amely több ponton ellentmond a történet valóságának. A Semmi az értelmetlenség fájdalmát tapasztaltatja meg az erre teljesen felkészületlen befogadóval, Barrie pedig az ártatlanság illúzióját bontja le. 

A két mű közti párhuzam mégsem kézenfekvő, mert a hétköznapi olvasó fejében a Peter Pan valami egészen más, mint ami valójában: nem egy sötét és bonyolult történet, hanem egy kedves kis tündérmese. Erről leginkább a belőle született feldolgozások tehetnek. Ezek közül a legismertebb az 1953-ban készült Disney-rajzfilm, amely Petert bájos, vidám, szabad kisfiúként ábrázolja, Hookot pedig bumfordi, inkább komikus gonoszként. A film központi elemei a repülés, a varázslat, a kaland és a játékosság; az árnyoldalak, mint a halál, az önzés és a felelőtlenség, amelyek a könyvben központi szerepett kapnak, meg sem jelennek. Persze, hiszen nem hoznak olyan jól a konyhára: ki szeret szembesülni a saját legmélyebb szorongásaival a szabadidejében, amikor megnézhet helyette egy kedves kis családi mozit? A rajzfilm elkészültekor Barrie már nem élt, így nem is tudott tiltakozni élete főművének kiforgatása ellen. A követlező generációk számára a Peter Pan már mese a repülő fiúról, nem pedig mese az öntudatra ébredés előli menekülésről, ami hatalmas kulturális veszteség. A Semmi körül támadt nemzetközi érdeklődés automatikusan hozhatja magával a különféle feldolgozásokat is: ez az a pillanat, amikor észnél kell lennünk, mivé alakítjuk, hozzá tudunk-e tenni, vagy ha nem, érdemes-e hozzányúlni egyáltalán. 

Azok számára pedig, akik azzal érvelnek, hogy a Semmi nem ifjúsági könyv, mert a kiskamaszokat nem szabad nyomasztani, van egy rossz hírünk: szoronganak ők magukól is. Éppen ezért fontos a sötét, félelmetes, alaktalan érzéseket szavakba önteni, megfogalmazhatóvá tenni. Erre képesek az olyan művek, mint a Semmi és a Peter Pan.