Beszélgessünk a képzőművészetről: itt az Utóvéd Budapest!

Egy hiánypótló kezdeményezés a Kispont Galériában

A 2024-es évtől a Nemzeti Alaptanterv értelmében megszűnt a művészettörténet tantárgy oktatása az állami fenntartású gimnáziumokban, és már érettségi tantárgyként sem választható. Erre válaszul kezdte meg Tóth Norbert Képzőművész Zalaegerszegen Utóvéd címen azt a beszélgetéssorozatot, amelynek célja, hogy a résztvevőket érzékenyítse a vizulális művészetekre, ha már ezt az iskolában nem teszi meg senki. 

Az Utóvéd kétheti, úgynevezett terepasztal-beszélgetései továbbra is sikerrel futnak, és egy elhivatott kis csapatnak köszönhetően most már Budapesten is elindult egy hasonló sorozat. 

Az Utóvéd Budapest címen futó beszélgetések célja a szervező, Soltis Miklós elmondása szerint az ismeretterjesztés mellett a közösségi összefogás erősítése. Megnyitó beszédében idézte Tóth Norbert gondolatait:  „Művészeti körökben már régóta egyértelmű, hogy szükség van az együttműködésre, és olyan szerepek átvételére, amelyet amúgy közintézményeknek kellene betöltenie, ha azt akarjuk, hogy legyen utánpótlása és helye a progresszív képzőművészet kedvelőinek, a kortárs kultúra fogyasztóinak. Bár ez nem a mi feladatunk lenne, de mivel nem csinálja más, emiatt muszáj átvállalnunk ezt a munkát. A kultúra, a képzőművészet az élet szerves része. Talán egyes területeihez értünk is, és ezekről szívesen beszélünk nagyobb nyilvánosság előtt.”

Az Utóvéd Budapest első előadója K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, a METU művészeti karának egyetemi docense volt október 28-án. Kutatási területe a kulturális formák és gyakorlatok társadalomtörténete a 20. században. 2021-ben két kötetben dolgozta fel Mérei Ferenc pszichológus társadalmi életrajzát, melyben kitünetett helyet kaptak gyermeklélektani  kutatásai. Jogos lehet a kérdés: hogy kerül mindez egy művészettörténettel foglalkozó előadássorozatba, ráadásul nyitó eseményként? K. Horváth Zsolt rámutatott: Mérei nemcsak a gyermekkor avatott kutatója volt, de reflexióit kiterjesztette a „gyermeki” fogalmára, annak sajátos minőségére és stílusdimenzióira is. Érdekelte és szerette az avatgárdot, közel állt hozzá a szürrealizmus, és olyan szerencsés időszakban élhetett Párizsban, hogy belecsöppent ennek fénykorába, első kézből szerezhetett benyomásokat. Felfedezte, hogy a gyermeki ösztönösség és spontaneitás a társadalmi konvencióktól átitatott művészvilág megújítására alkalmas minőség, és foglalkoztatta, hogyan célszerű ezt tudatosan alkalmazni. 

Az előadást követő beszélgetésen előkerültek olyan kérdések, mint a „cukizmus” és a „neo-dedó” térnyerése, és az, hogy Mérei megfigyelései a gyerekkor szakaszairól ma mennyire lennének helytállók. Talán már nem teljesen: az viszont biztos, hogy a mai napig egyfajta mérce az, amit ő leírt, amihez viszonyíthatunk, még ha az eltérés is az, ami inkább jellemző, legalább tudjuk, hogy mitől. 

Az első alkalommal már kiderült, amit a következő alkalmak beharangozói is megerősítenek; az Utóvéd Budapest nem másolata az eredeti, Tóth Norbert-féle programnak, hanem a következő lépcsőfoka. Míg a zalaegerszegi eseményekre a szervezők elsősorban középiskolásokat és egyetemistákat várnak (bár életkortól függetlenül bárki számára érdekesek lehetnek), itt a témák és a közös gondolkodás is érettebb, elmélyültebb figyelmet és jelenlétet kíván meg.  És hogy ezt érdemes is rászánni, mert hiánypótló, ami itt történik, az nem kérdés. 

Az Utóvéd Budapest következő előadásai: