A közelmúltban nyolc nyelvre lefordított levelében Ferenc pápa amellett érvel, hogy a szépirodalmat érdemes kiemelten kezelni a művészeti ágak sorában, mivel empátiára ösztönöz és segít tisztán látni a napjainkban ránk zúduló információs áradatban.  

A katolikus egyház feje olyan szerzőket idéz meg írásában, mint C.S. Lewis, Marcel Proust, Paul Celan, Jorge Luis Borges vagy éppen T.S. Eliot. Hangsúlyozza, hogy a leendő papokat képzésük során ösztönözni kell regények és versek olvasására, mert az irodalmi művek befogadása és értelmezése fejleszti az empátiát, segít meghallani mások hangját. Azt, hogy a papi képzésben a szépirodalom most nem kap kellő hangsúlyt, kifejezetten ártalmasnak tartja, és szemléletbeli irányváltásra szólít fel.

A pápa levelében felidézi saját, 1964 és 1965 között szerzett irodalomtanári tapasztalatait az argentin Santa Fe-i jezsuita iskolában. Akkor ébredt rá, hogy a kötelező olvasmányok helyett sokkal fontosabb felébreszteni a diákokban az olvasás iráni vágyat, és megmutatni számukra, hogy milyen sokszínű az irodalom. Az olvasás előnyei között az empátia mellett említi a képzelőerő fejlesztését, a szókincs bővítését is, sőt, a könyveket a telekommunikációs eszközökkel szemben határozza meg megnyugtató ellenpontként.

„Soha nem szabad elfelejtenünk, milyen veszélyes, ha nem halljuk meg többé mások hangját” – írja az egyházfő. –  „Ha egymástól elszigetelődünk, lelkünk megsüketül, ami negatív hatással van önmagunkkal és Istennel való kapcsolatunkra is.”