Sir Philip Sidney versei

Válogatás a költő születésének 470. évfordulójára

 

34. szonett

Írjak? Minek? Könnyíteni szivem

      Terhén? De rajta hogy könnyít a szó,

      Ha benne kínod képe látható?

Harc hoz babért ma, nem a szerelem.

Sebed bámulja sok kiváncsi szem?

      Hogy hírneved növelje, arra jó:

      De nem mondják-e: hiábavaló? 

Amíg titok, nem szól meg senki sem.

      Mi meddőbb, mint szólni, ha nem figyelnek,

Mi kínzóbb, mint a szótlan szenvedés?

Őrült vagyok. Nyugodj, bolondos elme.

Míg habozom: írjak-e? Írok, és

      Tintába öntöm szívem bánatát.

      Ki olvassa, talán szivembe lát.

 

71. szonett

A Természet legszebb könyvében áll: 

      Erény Szépségben van méltó helyen.

      Kit olvasni tanítasz, Szerelem,

Stella szép arcán jóságot talál.

Az összes vétek ott legyőzve már,

      Nem rút erőszakkal, de kedvesen,

      Észérvvel, nem marad egy vétke sem:

Ragyog szemedből belső fénysugár.

Tökély-örökösként elégedett

Nem vagy, de mindenkit magad fele

Hajtasz, ki meglátja szépségedet,

Szépségedtől Szerelemé szive,

      S Erényedtől míg megtisztul szerelmem, 

      Közben felsír a vágy: adj végre ennem. 

 

89. szonett 

Hiányától a kínnal terhes éj 

      Sötét árnya erősebb, mint a nap,

      Stella szeméből nem ad fényt a nap,

E féltekén uralkodik az éj, 

Minden nap hosszú – jönne már az éj!

      Az éj nyomasztó – jönne már a nap!

      Megtörve, mert fárasztó volt a nap,

Bágyadtan, mert rémisztő volt az éj;

Amíg folyton kínoz a nap s az éj,

      Nincs éj sötétebb, mint nekem a nap,

Sem nap mely némább, mint nekem az éj

      Oly rosszul keveredik éj s a nap,

Hogy bár fölöttem sötét téli éj,

      De éget a legforróbb nyári nap.

.

Képes Júlia fordításai