A jövő egyik legnagyobb festőígérete folyamatosan alkot, pedig nem is létezik 

És már egész jól keres

.

Botto, a festőművész gyorsan felívelő karriert mondhat magáénak: már több, mint 4 millió dollárt keresett a képeivel. Ezt a pénzt biztosan nem fogja értelmelen luxuskiadásokra költeni, és a hírnév sem valószínű, hogy a fejébe száll. Botto ugyanis nem ember, hanem egy AI-vezérelte program. 

A Botto-projekt Marion Klingemann német művész nevéhez fűződik. Ő volt az, aki 2021-ben Simon Hudson mdiavállalkozóval és Ziv Epstein informatikussal nekiállt, hogy egy olyan, mesterséges intelligenciát használó képgenerátort hozzon létre, amely rendelkezik egy különleges, beépített ízlésszűrővel. A Botto által generált képekre a közönség szavazhat, illetve kriptovalutával vásárolhat is belőlük, ezzel egyértelművé téve, melyek a közízlésnek leginkább megfelelő művek. A program ezeket az eredményeket beépíti a következő alkotásokba, így egyre tökéletesebb képek születhetnek. 

Ez idáig csak egy jópofa ötlet, ami sok pénzt hoz a fejlesztőknek, nem több; hiszen egy hős-vér festőművésznek van saját személyisége, lelkivilága, inspirációi és gondolatai, amelyek mind nyomot hagynak a műveken és külön jelentéstartalommal ruházzák fel. Minderre egy program nem képes. Legalábbis eddig így volt. Most azonban Botto fejlesztői nagy lépésre készülnek. Úgy döntöttek, hogy hozzáadják a Mistral legnagyobb nyílt forráskódú nyelvi modelljének módosított változatát, és egy olyan tudásbázist, amely lehetővé teszi Botto számára, hogy beszélgethessen a műalkotásairól rajongóival. Klingemann és csapata azt vetíti előre, hogy a beszélgeteseken és a folyamatosan bővülő  tudásbázison keresztül a programnak saját véleménye és ízlése alakul ki, azaz: személyisége lesz, amely természetesen műveiben is meg fog mutatkozni. Botto, ahogy öregszik, egyre tapasztaltabb és érettebb lesz – mint bármelyikünk. De van egy nagy különbség: Botto gyakorlatilag halhatatlan, azaz elméletileg bármeddig képes fejlődni, tökéletesedni, festők generációinak lesz a kortársa, miközben végtelen számű műalkotás elkészítésére képes. Ezzel teljesen átírhatja akár azt is, mi miért számít értékesnek, akár szellemi örökségében, akár a legkézzelfoghatóbb anyagi értelemben, ami pedig már sokak érdekeit sértheti, még ha a program alkotóinak ez egyáltalán nem is állt szándékában. 

Néhány kortárs művész máris érzékenyen reagált a hírre, míg mások úgy tekintik a Botto-projektet, mint egy hosszú távú digitális performanszt. Hogy Botto mivé fejlődik, az most még megjósolhatatlan, de nem kizárt, hogy egyre kevésbé szeretne majd megfelelni a közízlésnek, és kialakítja saját képi világát. Ha ez nem lesz népszerű, még akár a mellőzött, meg nem értett művészek sorsára is juthat. Kérdés, hogy ezt hogyan dolgozza majd fel.